A XXI. században azok az országok fejlődhetnek, ahol a természettudományos tárgyak oktatása magas színvonalú. Éppen ezért hazánkban is a természettudományos oktatás fontosságára hívják fel a figyelmet különböző fórumokon. Ennek ellenére, sajnos igen szomorú az a tény, hogy az elmúlt években nagyon lecsökkent az erre fordítható óraszám az iskolákban.
A tanító pedagógusok mindent megtesznek azért, hogy ebben a pár órában minél többet megtaníthassanak a diákjaiknak. Nemcsak átadni szeretnék a tudásukat, hanem minél színesebben és érdekesebben (kísérletekkel, interaktív órákkal…) felkelteni a tanulók érdeklődését ezen nagyszerű tantárgyak iránt.
Iskolánkban a Balatonlelle-Karád Általános Iskolában a természettudományos munkaközösség gyakran a többi munkaközösséggel együttműködve különféle programokat szervez a diákoknak:
• Természettudományos csapatverseny (3 felsős és 1 alsós tanulóval)
• tanítás az ÖKO- tanteremben a szabadban
• túrák, vetélkedők
• fotópályázat a Balatonról
• papírgyűjtés ősszel és tavasszal (környezetvédelem és szelektív hulladékgyűjtés), ahol a kapott pénzt az osztályok az osztálykirándulás költségeinek csökkentésére fordíthatják
• kupakgyűjtés egy beteg kisgyerek gyógyítatásának a költségeire
• használt elemek összegyűjtése
• az utolsó tanítási héten egy nap segítünk a Balaton parton összegyűjteni a hulladékot, ezzel is szépítve a közvetlen környezetünket
• idén a Paksi Atomerőmű tájékoztató kamionja segítségével megismerkedhettek a gyerekek az atomenergiával is
Minden évben különböző megyei és országos versenyeken is részt veszünk. Számomra az egyik legfontosabb az Apáczai Kiadó által szervezett „Apáczai Tehetségkutató Természettudományi Verseny”. Több okom is van arra, hogy ezt a versenyt az évek alatt megkedveltem. Ez a megmérettetés arról szól, hogy a diákok a megszerzett ismereteket hogyan tudják alkalmazni. A kreativitás is igen fontos tényező és az is nagyon számít, hogyan tudnak együtt és egymásért dolgozni a csapat tagjai. A sikeresség is motiváló a mai gyerekek életében. Nagy öröm számomra, hogy eddig négyszer vettünk részt az országos döntőn és mindannyiszor az első tízben végeztünk.
A verseny felmenő rendszerben választja ki az ország legjobb csapatait. Az első fordulóban mindig nagy az izgalom, hogy ki kerül be a legjobb 4 közé. Itt még egyénileg adnak számot tudásukról a diákok. A hetedik és a nyolcadik osztályos tanulók közül 2010-2011-es évben 28-an mérettették meg magukat iskolánkban. A versenyen mindig ügyelünk arra, hogy nem szakos kollégák legyenek a felügyelő tanárok és egyesével üljenek a gyerekek. Utána az összes szakos kolléga segít a feladatlapok javításában. Mindenki a saját szakterületét javítja. Ezután kezdődik az igazi munka: az első 4 helyezett (3 csapattag és egy tartalék) a kiadott téma alapján egyénileg és a szaktanárok segítségével is nagyon sok időt fordít a felkészülésre.
A megyei döntő is nagy izgalmakat tartogat. Somogy megyében 5 csapat került be idén, de azt hiszem már innen is nagy dicsőség a továbbjutás, mert igen komoly ellenfelekkel kell felvennünk a küzdelmet. (Tavaly a megyénkből továbbjutott másik csapat is az első tízben végzett.)
Idei csapatunk egyik tagja így írt erről:
„Február 14-én volt az Apáczai Természettudományi Verseny megyei fordulója. A kis 8.-as csapatunkat az erős fizikás Majoros Bence, a kémia-fizika nagy tudósa, Miseta Tamás, és én, a biológia-földrajzot kedvelő Elek Dorina alkotja. Tuli Bálintnak, aki ugyancsak sok területen otthon van, szerencsére nem kellett jönnie – ugyanis az eredeti csapatból senki nem betegedett meg.
Sok héten át reggel és óraközi szünetekben készültünk a szaktanárainkkal. Természetesen otthon is volt feladatunk, könyvhalmokon rágtuk át magunkat a siker érdekében. Kaptunk stratégiai tippeket és jó tanácsokat is, és amikor alkalmunk volt, használtuk is a versenyen. Felállítottunk egy fontossági sorrendet is: először tudás alapján dolgozzunk egyénileg. Ha nem megy, a csapattagokhoz forduljunk segítségért, legvégső esetben jöhet a blöff…”
„Hát, igen, a végére tényleg elsők lettünk, ami annyit jelent, hogy Somogyból mi megyünk az országosra. Ismét sok héten át reggel és óraközi szünetekben készülhetünk a szaktanárainkkal, és ismét átrághatjuk magunkat egy-két szövegen, hogy március 25-én is helytállhassunk a pesti országoson. Úgy érzem, meg kell köszönni ezt a tanárainknak is, hiszen ők is keltek fel reggel korán, vagy jöttek be délután.”
Az országos döntő témája: „Az egészséges életmód” nagyon sok lehetőséget rejtegetett a felkészülés során. Az állandóan frissülő honlapról megtudhattuk, hogy az induló 181 csapat közül 30 jutott be az országos döntőbe, akik közül a megyei döntőn a legtöbb pontszámot értük el. Azt hiszem, ez nagyon nagy kihívást jelentett a gyerekek számára, ami szerencsére inkább tovább motiválta őket a felkészülésben. Átnéztük az Apáczai Kiadó reál tankönyveiből, tanári kézikönyveiből és interaktív tananyagaiból a témához kapcsolódó részeket. A tanító kollégák neveit mindenképpen szeretném felsorolni, mert nélkülük nem jöhetett volna létre ez a siker: fizikából Podányi Judit és Nyakas László, informatikából és technikából Kovács Béla, biológiából és technikából Szentesné Szekér Piroska, földrajzból Rangli Margit, kémiából pedig én készítettem a csapatot.
Szeretném még megemlíteni Tuli Bálint nevét, aki tartalékként mindvégig készült a csapattal. Nagyon nehéz szerep jutott neki, hiszen a munkában részt vett, de a megyei és országos döntőre senki nem betegedett meg, így neki közvetlenül nem kellett versenyeznie. Nagyon örültem neki, amikor azt mondta, hogy számára így is nagyon sok előnyt jelent ez a megszerzett tudás jövőre a középiskolában.
A csapatból ketten is tehetséggondozó középiskolában fogják folytatni tanulmányaikat: Bence az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium és Kollégium matematika-fizika tagozatán, Tomi a Magyar – Angol Tannyelvű Gimnázium és Kollégiumban Balatonalmádiban.
Dorina és Bálint pedig Kaposváron a Munkácsy Gimnáziumban angol kéttannyelvű és emelt angolos osztályban fognak továbbtanulni.
Honnan tudjuk mindezt ilyenkor? Szerencsére mind a négyen olyan helyen állnak az ideiglenes felvételi rangsorban, amely elegendő a bejutáshoz.
Remélem, a középiskolában is megmarad a természettudományos tantárgyak szeretete.
…és elérkezett a nagy nap: március 25-e! A hosszú utazás alatt ráhangolódtunk a versenyre, megbeszéltük az apró taktikákat, szinte elrepült az idő. A regisztráció gördülékenyen történt, megkerestük a helyünket és hamarosan elkezdődött a megnyitó. Megismerkedhettünk a zsűri tagjaival, akik összeállították a feladatokat. Almási Judit kommunikációs igazgató kedves szavai megnyugtatták a most már kicsit izguló versenyzőket, aki részletesen ismertette a verseny programját. A kísérők és a felkészítő tanárok elhagyták a termet, behúzták a függönyöket és megkezdődtek a várakozás hosszú órái… Azt hiszem, most már jobban izgultunk, mint a gyerekek, pedig a lelkünk mélyén tudtuk, hogy most már nincs miért…A rendezők erre is gondoltak és Innováció címmel az emeleti teremben előadást, majd közös beszélgetést szerveztek az Apáczai Kiadó kiadványairól. Így nagyon hamar eltelt az idő, és azt vettük észre, hogy végeztek a csapatok. Dorina, Tomi és Bence elmondták, hogy milyenek voltak a feladatok, megkérdezték, amiben bizonytalanok voltak és elmondták, hogy szerintük egész jól sikerültek a feladatlapok. Szerencsésen sikerült a felkészülés is, mert volt olyan kérdés, amelyről korábban már beszéltünk. Ez még mindig nem jelentett sokat, mert nem tudhattuk, hogy a többiek mit teljesítettek. A zsűri nagyon gyors és pontos munkát végzett, nagyszerű döntés volt, hogy a feladatok összeállítói javítottak. 13 órakor már el is kezdődött az eredményhirdetés, ami talán a legizgalmasabb pillanatokat tartogatta. A 30. csapattól visszafelé hívták ki a színpadra a helyezetteket. Mondták a 30. helyezettet, nem mi voltunk, a 29. következett, ezek sem mi vagyunk… és ez így ment a 11. helyezettig. Egyre nagyobb büszkeség töltött el bennünket, mert egy ilyen rangos versenyen az első tízben szerepelni igen nagy dicsőség! Egyre jobban figyeltük, milyen hangokkal kezdődnek a további helyezettek nevei. Az 5. után az jutott eszembe, hogy idén már sikerült javítani a tavalyi eredményünkön. Azonban a 4.-nek sem a Balatonlelleieket mondták… Összenéztünk a gyerekekkel, mindnyájan tudtuk, hogy most már csak a dobogósok vannak vissza. Mindenkinek a szemében büszke csillogást láttam. Most talán mi örültünk a legjobban a 3. helyezett veszprémi csapatnak. Innen felgyorsultak az események: a maradék két csapatot felhívták a képzeletbeli dobogóra. Nagyon meghatódtam, mert iskolánk még soha nem ért el ilyen szép helyezést az ATTV-n. Amikor aztán rákérdeztek, hogy a 2. vagy az 1. helynek örülnénk a legjobban, őszintén úgy gondoltam, hogy teljesen mindegy. Tudtam, hogy idén nagyon sok mindent megtettünk a siker érdekében, a gyerekeknek, a felkészítő kollégáknak nagyon sok munkája van ebben az eredményben, de az ellenfelek mindig nagyon erősek (sokukkal más versenyeken is találkozhatunk). Hogy miért a mi nevünket mondták ki mégis ezen a napon elsőként? Azt hiszem az idén egy igazi CSAPATOT alkottunk: gyerekek, kollégák, szülők egy emberként dolgoztak a győzelemért.
Szeretnénk megköszönni az Apáczai Kiadónak és Esztergályos Jenőnek a gyönyörű ajándékokat és azt, hogy részt vehettünk ezen a nehéz versenyen, új ismeretekkel gyarapíthattuk tudásunkat.
Remélem, jövőre is találkozhatunk az országos döntőben!