HAT-KP-1-2022/1-001143
Létszám 37 fő (33 diák+ 4 kísérő tanár)
Utaztató busz: Császár és Társa BT.
Kapcsolattartó az iroda részéről: László Klaudia- telefonszám: 06703312136
Honismereti vezető: Ijjas Klára 06704187505
Önrész diákok részéről 14000 ft. 3000 Ft/diák
Cél: Felkeressük Mikszáth szülőfaluját, megtekintjük a füleki várat és a néprajzi múzeumot, Kassán pedig a nagyságos fejedelem, II. Rákóczi Ferenc sírját látogatjuk meg. Krasznahorkaváralján a nemeslelkű Adrássyakra emlékezünk. Lőcsén Jókai Mór híres regényét idézzük fel. Selmecbánya pedig Petőfi Sándor diákéveit juttatja eszünkbe. Célunk az, hogy kapcsolatot teremtsünk az érintett tájegységek magyarságával és erősítsük egymásban az összetartozás tudatot.
A beszámolót a gyerekek fogalmazásai alapján állítottuk össze.
Az első napon (hétfőn) reggel 6:30-kor indultunk el Balatonlelléről az iskolánktól, és kb. egy 5-6 óra buszút után megérkeztünk az első helyszínünkre Rimajánosra, ahol a rimajánosi templomot nézhettük meg. A templomban az idegenvezetőnk megismertette velünk a templom építészeti stílusát, illetve a templomban feltüntetett szentek életét és Pray- kódexet, amit itt nyomtattak, és ami a Halotti beszédet tartalmazza. Miután belülről és kívülről is körbejártuk a templomot, elindultunk a következő helyszínünkre, Rimaszombatra. Itt megtekinthettük a Tompa Mihály teret, hol az egyik diáktársunk verset is szavalt. Ezt követően a Gömör-Kishonti Múzeumba látogattunk, ahol elsősorban Petőfi Sándor életével ismerkedhettünk meg. Ez a kiállítás magánéletét, vándorlását, barátságát mutatja be. Petőfi élete mellett a múzeum többi kiállításán is végig vezettek minket. Olyan termekbe mentünk, ahol a régi kutatások során rábukkant leleteket, kőzeteket, állatmaradványokat állítottak ki. A következő helyiségek a népviseletet, a régies fazekakat, munkaeszközöket szemléltették velünk és ezeket az idegenvezetőnk részletesen bemutatta nekünk. Ezt követően egy érdekes terembe érkeztünk, ahol a múmiákat mutatták be és meséltek az ókori egyiptomi életről. Az utolsó szobában gyönyörű festményeket tekinthettünk meg, ahol ismertették a rajta szereplő emberek személyes életét. Ennek a látogatásnak az elteltével, elindultunk a szállásunkra, amely Aggteleken volt. Itt nagyon kedvesen fogadtak minket vacsorával és szállással.
A második napon a bőséges reggeli után a vilkei magyar tannyelvű iskolába látogattunk. Egy alsó tagozatos tanító néni fogadott bennünket 8 magyar ajkú kis diákjával. Egy kisfilmben mutatták be településüket, majd mi is viszonoztuk egy műsorral: Balatonlelle és az iskolánk bemutatásával, népdalcsokorral, balatoni verssel. Egymásnak ajándékokkal kedveskedtünk, aminek nagyon örültek a gyerekek. Következő állomásunk Szklabonya, azaz Mikszáthfalva volt. Itt megtekintettük a nagy palóc szülőházát, az interaktív kiállítás mindenkit lenyűgözött. A tárlatvezetők ízes palóc nyelven ismertették a fontosabb információkat. Ezután utunk a kékkői várba vezetett. A Balassi család székhelyén helytörténeti, baba-és bábkiállítást nézhettünk meg. A nap zárásaként Fülekre látogattunk, az ottani vár története egy volt színésznő élvezetes beszámolójából elevenedett meg.
A harmadik napon Kassára utaztunk, ahol megtekintettük a város egyik legszebb templomát, a Szent Erzsébet dómot. Itt leróttuk kegyeletünket a Rákóczi sírboltban. Egyik diáktársunk elszavalta a Szózatot II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona és Bercsényi Miklós szarkofágja mellett. Sajnos a Szádelői völgy túrája a felhőszakadás miatt elmaradt, ezért fakultatív programként a rodostói házat nemcsak kívülről tekinthettük meg, hanem egy helyi tárlatvezető segítségével bepillanthatunk a múzeumba is. A hölgy bemutatta Rákóczi életét, az emigrációba szakadt szabadságharcosok mindennapjait, Mikes Kelemen és Bercsényi Miklós hűségét a nagyfejedelemhez. Buszunk elvitt a következő helyszínre, Krasznahorkaváraljára. Az Andrássy házaspár mauzóleuma méltó példája az örök szerelemnek. Napunk utolsó állomásán Rozsnyón Klári néni egy séta keretében mutatta be a városnevezeteségeit. A szálláson még különleges program várt ránk. Íjászkodhattunk és kézműveskedhettünk kiváló szakemberek segítségével: Gabi nénivel és Béla bácsival. Összességében fantasztikus nap volt, tele érdekes látnivalóval és élménnyel.
A negyedik napon viharos reggelre ébredtünk. Ez volt az utolsó napunk az aggteleki szálláson, ahol nagyon jól éreztük magunkat. Mivel az aznapra tervezett márkusfalvi múzeumlátogatást előző napon lemondták karbantartási és felújítási munkálatok miatt, tanáraink a Csillagösvény Utazási Iroda programján kívül elvittek bennünket a közeli aggteleki cseppkőbarlangba. A barlangtúra után hosszú, kacskaringós úton megérkeztünk Késmárkra. Késmárk a Magas-Tátra idegenforgalmi központja. Itt először a fatemplomot csodáltuk meg. A különböző fából készült templom tetőszerkezete felfordított hajóra emlékeztet, a kerek ablakok is hajót idéznek fel. Ez a templom olyan különleges, hogy az UNESCO világörökség részét képezi.
Ezután átsétáltunk az evangélikus templomba. Az oltáron Krisztus fából faragott szobrait láthattuk. A templomhoz 1909-ben hozzáépítették a késmárki születésű, Thököly Imre hadvezér mauzóleumát. Thököly a császárellenes felkelés harcosa volt. Elénekeltük a Himnuszt és az Jó lovas katonának kezdetű népdalt, majd megkoszorúztuk a síremléket. Jó volt érezni, hogy összetartozunk. Késmárkon még elsétáltunk a várhoz, ami régebben az úri réteg kulturális központja volt, például itt kerültek sorra hangversenyek, festők kiállításai.
Következő állomásunk Lőcse volt, ami – Klári néni elmondása szerint - a Lőrinc név becézése. Ezen sokat nevettünk, mert pont volt a buszon egy ilyen nevű osztálytársunk. Sajnos a Múzeumba nem tudtunk időben beérni, mert útközben több gyerek rosszulléte miatt (a kanyargós utak következtében) meg kellett állni. Ezért itt szabad programot kaptunk. Egy érdekes helyen volt a gyülekező, a szégyenketrecnél. Megtudtuk, hogy régen ide zárták, aki valamilyen bűnt követett el, leginkább nőket. Estére értünk az imrikfalvi szálláshelyünkre, ami egy fákkal körülvett, gyönyörű völgyben fekszik. Itt gyakran szállnak meg a téli sportok kedvelői. Nagyon sok sípályát láttunk a környéken. Új szállásadónk gazdag vacsorával várt bennünket.
A szlovák síparadicsomban ébredtünk, elérkezett az utolsó napunk, melynek első állomása Zólyom volt. Itt megnéztük Balassi Bálint emléktábláját a reneszánsz várban. Fényképeztünk, pénzt dobáltunk egy kútba, majd indultunk is tovább.
A második állomásunk Selmecbánya volt. Ezen az állomáson egy várossétára indultunk, ahol megnéztük többek között: a Szentháromságteret, a Szent Katalin templomot, majd a Pestisoszlopot. Ezután felkerestük Petőfi Sándor emléktábláját az evangélikus Líceum épülete előtt, ahol a 7. évfolyam egyik tanulója elszavalta Petőfi Sándor Egy gondolat bánt engemet… című költeményét. Elsétáltunk még az Óvárhoz, majd az Újvárhoz is. Idő hiányában a Kálváriához nem tudtunk felkapaszkodni. Sajnos kirándulásunk véget ért és hosszú út állt még előttünk hazáig.
Ez a kirándulás megtanított minket együttműködni és nagyon sok jó, értékes élménnyel gazdagodtunk!
A további képeket ezen a linken keresztül tekinthetik meg.
