HAT-KP-1-2023/1-000090

Utazás időpontja: 2024.05.21. – 2024.05.25.
Létszám: 40 fő (36 diák, 4 kísérő tanár)
Utazási iroda: Csillagösvény utazási iroda
Utazó busz: Nagy István
Honismereti vezető: Ratkai János

Magyar történelmi és kulturális kincsek nyomában Szlovéniában és Horvátországban
A hetedik évfolyammal a Határtalanul program keretében kirándulhattunk Szlovéniában és Horvátországban május végén. A kirándulás minden napján sikerült az adott programot megvalósítanunk. Az első nap Lendvára érkeztünk, ahol a Bánffy-Eszterházy kastély kiállítását tekinthettük meg. A Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézetben Soós Mihály mesélt a szlovéniai magyarok helyzetéről. Matematikatanár lévén különböző feladványok segítségével világított rá néhány fontos adatra. Mondatai elgondolkodtatóak voltak.

A város központjában megtekintettük a Makovecz Imre által épített kultúrpalotát is. Szent István szobrára nemzeti színű szalagot kötöttünk és elkészítettük előtte az első csoportképünket is. Bántornyán a Bánffy-családhoz fűződő Árpád-kori templomon román és gótikus stílusjegyeket is láthattunk, falain Aquila János freskóiban gyönyörködhettünk.
Dobronak határában sétát tettünk a Bakónaki-tónál, majd feltöltődtünk energiával és a Szent Vid csodatévő forrásnál megtöltöttük palackjainkat. Az első éjszakát a zalai Csesztregen töltöttük, ahol finom vacsorával és kényelmes szállással vártak bennünket. (Az eleredő eső sem szegte kedvünket.)

A második nap a hármashatárra, Ausztria, Szlovénia és Magyarország találkozási pontjához indultunk, ahol 384 méter magasságban, az erdő közepén a háromoldalú gúlánál is elhelyeztük nemzeti színű szalagunkat. Felsőlendván Szlovénia legnagyobb várába juthattunk be, ahol a kiállításokon a régi mesterségekkel is megismerkedhettünk. Muraszombaton a Széchy család várkastélyában jártunk, amely később a Szapáryak birtoka lett. Korabeli használati tárgyaikat, berendezéseiket csodálhattuk meg. Dobronak határában egy trópusi kertben is sétálhattunk, ahol Közép-Európa legnagyobb orchidea farmja kápráztatott el bennünket. A Passero család gazdaságában saját készítésű csokoládét kóstolhattunk és vásárolhattunk.
A harmadik napon Zágráb felé indultunk. Az első látnivalónk Paffl Ferenc által tervezett vasútállomás volt. Az ő nevéhez köthető Rijeka állomásépülete is. Megtudhattuk azt is, Petőfi neve hogyan kapcsolódik Horvátország fővárosához. A Zrínyi és a Frangepán családok meghatározó alakjai voltak ennek a régiónak. Őket nemcsak rokoni szálak, hanem a császár elleni összeesküvésben részt vett és kivégzett fiaik tragédiája is összekötötte. Emlékükre épült a Mária Mennybemenetele Katedrális, ahol jelenleg a földrengés utáni felújítások folynak, így nem látogathattuk meg. Zrínyi Miklós és Jurisics Miklós mellszobrai mellett írók, költők emlékét őrzi a park, amelyen átsétáltunk. Meghívásunk volt a zágrábi Liszt Ferenc Intézetbe, ahol diákjaink hozzászólásaival feltérképeztük munkájukat. Néhány új területet is javasolva még szélesebb rálátást adhatnak az anyaország életébe. Ez az épület Magyarország területe, mivel itt van a nagykövetségünk is. A Szent Márk templom tetején Horvátország és Zágráb címerét Zsolnay cserépből rakták ki, ezt is megcsodáltuk.
Este Selcére érkeztünk, itt töltöttük a harmadik és negyedik éjszakánkat. A szobák elfoglalása után lesétáltunk a tengerpartra, mivel többen csak most látták először a tengert. Reggel a Fiuméhoz (mai nevén Rijeka) tartozó Tersattoba, Tersattói Mária búcsújáró templom kápolnájához utaztunk, amely magyar hadihajók emlékét is őrzi. Innen a történelmi belvárosba a zarándokok lépcsőjén jutottunk le. Olyan fontos magyar épületeket tekinthettünk meg, mint a Kormányzói Palota, a Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság épülete vagy az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Rt. székháza. Láttunk magyar feliratú kikötőbakokat is.

Baross Gábor korábbi közlekedési miniszter táblája előtt is megálltunk néhány pillanatra. Jókai Mór is szívesen nyaralt a közeli szállóban, erről emléktábla is tanúskodik. Délután Abbázia gyönyörű villái mellett haladtunk. A sziklába vájt sétányon utunkat fagyival a kezünkben tettük meg, lenyűgöző élmény volt. Ezután Lovran hangulatos kis utcáin sétálhattunk, ahol Feszty Árpád is szívesen töltötte idejét. Este a hajókirándulás aratott nagy sikert, majd ezt követte a fürdés a tengerben.
Az utolsó napon hazafele indulva útba ejtettük Varasdot, amely a 18. században húsz évig volt Horvátország fővárosa. Városnézésünk során mintha a barokk korba cseppentünk volna vissza. Az Erdődyek várkastélya a távolból is pazar látványt nyújtott, ezúton is ajánljuk kirándulások helyszínéül. Az utolsó megállónk Csáktornyán volt, ahol a Zrínyiek szobraihoz sétáltunk, majd tiszteletadásunk jeleként felkötöttük nemzeti színű szalagjainkat és elkészítettük utolsó csoportképünket.

Ezt követően hazaindultunk és iskolánk elé megérkezve megköszöntük az idegenvezetőnek és a sofőrnek, hogy segítettek a kirándulás színvonalas lebonyolításában, amely vélhetően örök élmény marad a gyerekek számára is.
Köszönjük a magyar államnak, hogy részt vehettünk a Határtalanul programban, valamint a tankerületnek és az utazási irodának, hogy ilyen jól megszervezték a kirándulást!
(A beszámolót a gyerekek fogalmazásai alapján állítottuk össze.)